Sziasztok!

Most olvastam a hírt, miszerint az április 24.-én megjelenő 83. fejezettel lezárul a Trinity Blood.
Na, és akkor tegyük is tisztába, mi is a helyzet ezzel az egésszel, ugyanis sok helyen olvasom, hogy egyesek szerint a mangaka, míg mások szerint az író halt meg, és nem igazán tiszta, hogy most akkor mi is van.
Kezdjük az elején: a Trinity Blood manga alapja az azonos című light novel, aminek írója Sunao Yoshida, karakterdizájnere Shibamoto Torres (a mangaka pedig Kiyo Kyujyo, akinek a nevével mindig bajban vagyok és belezavarodom, hogy akkor hogyan is kell írni…).
A light noveleket két részre lehet bontani: RAM (Rage Against the Moons) illetve ROM (Reborn on the Mars). Míg az előbbi egyfajta előzménytörténet, addig az utóbbi „a fő cselekményszál”, amit az általam fordított manga is elmesél. Ezek 2001-től szépen is jöttek felváltva, hol az egyik, hol pedig a másik. Azonban, csak hogy vigyünk még egy kis csavart a történetbe, Sunao Yoshida (tehát az író) 2003-ban tüdőembólia következtében váratlanul elhunyt, félbehagyva élete fő művét és csupán néhány jegyzetet és történet-töredéket, valamint jó pár csalódott rajongót hagyva maga után. Ekkor a manga már a 3. köteténél járt és kérdéses volt a további sorsa. Szerencsénkre viszont nem kaszálták el, folytatták a további kiadást, sőt, feldolgozták egy 24 részes anime-sorozatban is, amivel viszont csupán annyi a baj, hogy összekeverték benne a két light novel-sorozatot, néhol kihagyva, néhol pedig átalakítva egy-egy fontos szálat, pontot. Ennek következtében pedig kaptunk egy epizodikus, néhol kusza és logikátlan valamit (és itt kérek elnézést, ha netán valakit megbántottam, amiért így vélekedem a kedvenc/nagyon szeretett animéjéről, de tegye a szívére a kezét: nincs igazam?).
El is érkeztünk napjainkig. Őszintén mondva reménykedtem abban, hogy bár sosem fogjuk megtudni, Sunao Yoshida mit is szeretett volna kihozni a történet végére, azért a töredékek és jegyzetek alapján valaki folytatni fogja, ha máshogy nem is, amolyan fanfiction formájában (ezt mondjuk egy darabig rebesgették is. Mármint hogy Sensei egy jó barátja befejezi a történetet. Viszont ennél tovább nem igazán haladtunk, amit nagyon sajnálok, ugyanis hála annak, hogy mégis kiadták ezeket a jegyzeteket és a lelkes rajongóknak, akik le is fordították angolra, tudni lehet, hogy jó néhány csavarra és érdekes dologra így sosem került sor).
Szóval nagyon úgy néz ki, a manga sem fogja sokkal tovább vinni a történetet, mint az anime és az eredeti light novel (ami az író váratlan és hirtelen halála miatt pont itt szakadt meg).
Az egyik szemem sír, a másik nevet. Szomorú és kicsit csalódott vagyok, ugyanis akárhogy is nézem, egy félbehagyott és befejezetlen mangát kapunk – hiszen a hátra lévő egyetlen fejezettel sehogy sem lehetne megválaszolni az összes kérdést, fellebbenteni a fátylat a rejtélyekről és magyarázatot adni a miértekre. És ezek azok, amiket én személy szerint nagyon sajnálok. Kár ezért az érdekes és izgalmas történetért és a csodaszép rajzokért.
Ezek pedig felvetnek egy másik kérdést, ami viszont rám vonatkozik: folytatom-e a fordítását, mindezek ellenére? A válasz, hogy természetesen igen. Nem hagyom abba. Csak épp ez kivette a szelet a fővitorlából. De nem adom fel. És tovább reménykedek, hogy egy nap jön egy folytatás, amivel végre rendesen lezárható a manga. Addig fordítok, tisztítok, szerkesztek, ahogy eddig is :)